12. fejezet
barbuci 2006.10.29. 14:38
Szenvedélyböl van minden forrásunk. A legkellemesebb pillanatok. Örömböl szerelem…
oyle és Angel besétálnak a só feldolgozó gyárba. Keresik a démont, miközben Doyle baj jóslatú dologra akad a könyvben. Először nem akart szólni, majd miután halmozódtak a dolgok, jobbnak látta elmondani a dolgokat.
- Ajjaj, baj van!- Kiállt fel a férfi. És hangosan folytatja az olvasást.- Ez nem csak feltámad, ez nagyobb és erősebb is lesz. Én visszamegyek Buffyért.- És már fordult is volna vissza. De Angel megfogta a vállát és így marasztalta.
- Én tudom, hogy mit csinálok!
- Ez nem egy hétköznapi démon.- Nyugtalankodik tovább Doyle.- Egyszer majdnem kicsinált! Most meg halandó vagy!
- Már majdnem sínen vagyunk Buffyval, úgyhogy egyedül kell megoldanom. Nem sodorhatom veszélybe minden egyes alkalommal. Azt mond, hogyan lehet megölni.
- Annyiszor éled újjá, ahányszor megjelenik előttünk a sötét jövő képe, ahhoz, hogy megöljük, ki kell oltani az ezernyi szem fényét.
- Mindössze csak kettőt láttam.
- Ez a beszéd, így még lehet esélyünk.
Angel meglát két hullát vérbe fagyva, és elkezd öklendezni.
- A vér!
- Sosem szép látvány. Ehhez is hozzá kell szoknod.- Mondja Doyle.
- Megölöm ezt a dögöt.
- Ne feledd, hogy brutális, ha… halálos.- Felnéz.- És itt van.
A Mohra leugrik, és harcolni kezd. Kétfelé dobja őket. Doyle eszméletlenül fekszik a földön, de Angelnek sikerül talpra állnia és felkészült a támadásra. A démon felkapja Angelt a nyakánál fogva. Angel nem kap levegőt, kezd elhomályosulni előtte ellenfele arca. Ekkor a földhöz vágja a démon Angelt. A férfi alatt beszakad a padló és lezuhan egy szintet. Szerencséjére a nagy porfelhőben nem látta meg a Mohra, hogy hova esett, így legalább sikerült egy kis egérutat nyernie. Kábán feláll és elindul menedéket keresni, legalább addig, míg összeszedi magát. A harcos meglátja a hatalmas lyukat, ahova Angel esett és leugrik. Meglátja a vérnyomokat, ami megmutatja, merre ment áldozata. Üldözőbe veszi Angelt, akár a vadász a vadat.
***
Eközben Buffy felébred és felöltözve kedvese keresésére, indul. Miután nem találta odalent sehol, felment az emeletre, ahol hangokat hallott.
- Angel?- Kérdezi még a másik szobából, de csalódottan tapasztalja, hogy csak Cordelia pakolászik.- Cordelia!
- Ez- És felemel egy vázát- antik?- Kérdezi.
- Bizánci.
- Hüm.- Rátesz egy sárga cédulát, amin egy ár található.
- Hol van Angel?- Kérdezi Buffy.
- Elhatároztam, hogy nem sajnáltatom magam. A kezembe veszem a dolgokat. Megszervezem a cég felszámolását, és mindent eladok, hogy fedezzem a költségeket, amikkel Angel sosem foglalkozott.- A lány csak az utolsó pár sor előtt vett levegőt, de, az nagy volt.
- Nem hagyott üzenetet, hogy hova ment?
- Én most nagyon szenvedek, de te csak Angelről tudsz beszélni. Arra nem is gondolsz, hogy ez a váljunk emberré folyamat, milyen hatással van rám?
- Őszintén? Nem! Ha tudod, hol van, mond meg
- Azt mondta, nem lehet.
- Bajban van? … Cordelia már nem a gimnáziumban vagyunk! Mond meg!
- A felnőtté válásról akarsz beszélgetni. Ideje, hogy felnőj, és észre vedd, hogy nem lehet minden a tiéd! Nem lehet tiéd Angel! És nem mentheted meg a világot, és különben is te hibád, hogy egyedül ment el megküzdeni azzal az izével, anélkül, hogy…
- Mivel?
***
Angel próbál elbújni a Mohra elől, de sikertelenül. Angel felmászik egy só tartáj tetejére, a démon ezt észreveszi, és gyorsan felugrik ő is. A férfi próbál védekezni, de a Mohra sokkal erősebb nála. A dulakodás közben beleesnek a silóba. Angel a hátára esik, míg a démon a lábára. Angel csak fekszik, nem tud megmozdulni az esés nagyságától. A Mohra kihasználva a helyzetet, a férfi nyakára tekeri lábát. Angel levegő után kapkod, de a Mohra egyre erősebben szorítja a nyakát. A démon gyilkos szemekkel folytatja a megkezdett mondanivalóját. Miközben Angel már alig van eszméleténél.
- Kezdetét vette a pusztulás, és már nem lehet megállítani. Minden halott helyén tíz másik nő ki.
Buffy ekkor egy határozott ugrással leterítette a démont, így Angel levegőhöz jut.
- Kikezdtél a barátommal.
- Eljön a nagy sötétség.
- Ezt eltaláltad.
A lány egy jól irányzott mozdulattal eltalálta a démont. Az hátra esett. Buffy odarohan Angelhez, hogy megnézze, jól van- e. A Mohra összeszedte magát és megrohamozza Buffyt, először sikerül kivédenie a támadást, de utána a démon a sálját Buffy nyakára tekeri.
- Buffy!- Kiáltja Angel és megpróbál felállni, hogy segítsen szerelmén.
Buffy kihasználva, hogy a démon figyelme elterelődött egy pillanatra, átdobja vállán a Mohrát és gúnyosan, mosolyog rajta.
- Ez lenne a sötétség nagy harcosa?
A démon ismét felveszi a harcot a lánnyal.
- Együtt erősek vagytok,- Megragadja Buffy nyakát.- de külön halottak.- Buffy próbálja lefejteni nyakáról a démon ujjait, de nem sikerül neki. Angel belemarkol a siló tartalmába és elindul a dulakodók felé.- És mit gondolsz a nagy harcosról most?
- Hogy egy barom.- A Mohra Angel felé fordul és a férfi a szemébe, vágja a keze tartalmát.- Egyél sót!
Mohra a dühében megragadja Angelt és a siló másik felébe dobja, egyenesen neki a tartáj falának. Buffy eszeveszettül nekiront a démonnak.
Angel mikor magához tért meglátta, amint a démon fején lévő kő izzik. Ekkor eszébe jutott, mit is mondott Doyle.
- Az ezer szem fénye… a gyémánt a homlokán. Törd össze a gyémántot!- Kiáltotta oda Buffynak.
A lány meglát egy vasdarabot a siló oldalán. Megragadja és a Mohra feje közepébe, vágja azt. A démon hátra hökkent és odakapott a gyémánthoz.
- Nee!- A kő megrepedt és hamuvá porlad a Mohra teste.
Buffy odasiet a földön fekvő férfihez. Mellé térdel, és ölébe veszi Angel fejét.
- ÁÁH. Buffy, te jól…
- Ss!- Csitítja.- Ne beszélj! Jól vagy?
- Igen…
- Csak ez számít.- A lány homlokon csókolja szerelmét.- Ss! Angel, már vége. És együtt vagyunk.
***
- Ismét te.- Szólal meg Angellel szemközt a férfi. Angel ismételten az Orákulumokhoz ment. Maga se tudja, hogy miért, de úgy érezte, el kell jönnie.
- Mit hoztál nekünk?- Kérdezi a nő.
- Antik virágváza, Ching dinasztia. 1811-ből.- S odadobja a nő kezébe.
- Tetszik
- Miért jöttél alacsonyabb rendű lény?- Kérdezi barátságtalanul a férfi.
- A Mohra azt mondta, hogy kezdetét vette a pusztulás, hogy újabbak jönnek, a sötétség harcosai. Tudnom kell, hogy igazat mondott-e?
- Amennyire az ilyen dolgok igazak lehetnek.- Tárja szét karját a férfi.
- Mi történik a vadásszal, ha ilyen maradok?
- Mi történik, a halandó lényekkel? Habár az ő esetében előbb következik be.
- Meghal… Akkor könyörgök az életéért…
Az Orákulumok egymás felé fordulnak és így járkálnak tovább.
- Nem a mi dolgunk életről és halálról dönteni.
- Vegyétek vissza az enyémet!- A férfi és a nő erre megállnak, és Angel felé fordulnak, akit egyre jobban a bizonytalanság keríti hatalmába.- Emberként sem, én, sem más nem tudja megvédeni.
- Újra az akarsz lenni, ami voltál? Egy emberi démon? És csak a vadász miatt?
- Ó az szerelmi kérdés… ebbe nincs beleszólásunk
- De van!- Makacskodik Angel, miközben egyre jobban kezd eluralkodni rajta a félelemérzet, de annál határozottabban mondja tovább.- A Mohra azért jött, hogy megöljön egy harcost… és sikerrel járt. Így nem veszitek hasznomat. Tudom, hogy képesek vagytok visszaváltoztatni! Kérlek.- Ejti ki egy elhaló hangfoszlány dallamával.
- Ami történt, megtörtént.- Mondja könyörtelenül a férfi.
- De ami még nem az elkerülhető.- Szál vitába vele a nő.
- Ezt nem befolyásolhatják az alacsonyabb rendűek múló szeszélyei.
- Ebben tévedsz! Ez a lény hajlandó feláldozni az emberi szerelem és boldogság minden pillanatát a másikért. Ő nem alacsonyabb rendű lény.
- Van egy megoldás. De világosban nem foghatunk hozzá.
- Ezt a napot eltüntetjük, mintha meg sem történt volna. A démon első támadásától számított 24 órát visszavesszük.
- Akkor semmi sem történt. Buffy és én… mi… mi állíthat meg, hogy ne kövessük el ugyanezt?
- Te!- Válaszolja higgadtan a nő.- Csak te emlékszel majd erre a napra. Képes leszel így tovább élni?
|