…alszik…

uffy bolyong a városban, őrjáratozik. Körútján semmit sem, figyelemre méltót sem talált, pedig minden lehetséges helyt megnézett. Olyan eldugott sikátorokat, szórakozó helyeket, amik kitűnő áldozat megszerzés és elfogyasztó lehet. Általában a vámpírok ilyen téren kiszámíthatók, nem nagy észlények, csak az számít nekik, hogy a poci tele legyen. Tehát nem talált semmit.

- Segítség!

Sikítja valaki. Buffy gondolatát félbehagyva próbálja kideríteni, honnan is jöhetett a segélykiáltás. Felmászik egy háztetőre, és onnan próbálja beazonosítani a helyet. Mégy egy kiáltás, és a Vadász már rohan is segíteni. Pont időben ért oda Buffy. Megjelenése kissé váratlanul érte a négy vámpírt. Félre lökik a lányt, aki szinte már alig él és az újonal jövőre összpontosítanak. Buffy előhúzza kabátja zsebéből a hegyes fakarót. Szemei apró villámokat szór az ellenfelei szeme felé. Majd rövid helyzetfelmérés után megszólal:

  - Hello, fiúkák! Hogy ityeg, a fityeg? Buffy vagyok és tudom, hogy csaphatnánk egy óriási bulit! De azért előtte még egy aprócska kérdés, megvolt már a mai betevőtök, vagy éhesen fogtok elporladni?

Erre, olyan morgásban törtek ki és úgy néztek ki, mint a farkas, legalábbis úgy viselkedtek.

- Fogalmad sincs, mivel állsz szemben.- vicsorogta az egyik.

- Dehogy nem, majd én ne tudnám! Tudod, minden rendben volt, amíg oda nem jött hozzám egy pasas, aki elmagyarázta, hogy én vagyok a következő, a Kiválasztott. Aztán miattatok, kellet otthagynom a régi sulim, mert fel kellet gyújtanom. Új életet akartam kezdeni, de nem ti megint oda vánszorogtatok és elleptétek Sunnydale-t; legyőztem a Mestert, de ez sem volt elég. Biztos én tehetek róla, hogy mindenhol belétek botlom. Nem is tudom, tényleg én vagyok az oka mindennek? 

Buffyra ugrik az első, egy nagydarab hústorony. Rávetette magát, ami nagy hiba volt, mert a karó élből a szívébe fúródott.- Ez jó kezdet, gondolta, de ezzel nem foglalkozhatott, mert jött a következő. Most többen támadtak neki, de elugrott előlük így mind egymásnak ütközött.- A sok marha! Fakadt ki Buffy- S azzal megfogta a rakást, és egyenként döfte beléjük a karót.

- Újak vagytok a szakmában.- Állapította meg sajnálkozva, miközben leporolja a vámpír maradványokat a nadrágjáról. Felegyenesedik és elindul haza.- Arra mindenesetre jók voltak, hogy levezessem a feszültséget gondolta.

Arra számított, hogy keményebb menet lesz, de ezek alig lehettek több ötven évnél.

Mikor hazaér hallja, hogy csörög a telefon. Felrohan a szobájába. Felveszi.

- Halló – Lihegi, bele a kagylóba.

- Szia Drágám Hogy vagy?

- Szia anya. Köszönöm, jól. Most jöttem haza, úgy futottam fel a telefonhoz. Őrjáratoztam, de nyugi nem volt semmi.- Buffy anyukája, Joyce Summers, még csak most ismerkedik lánya képességeivel, és azzal a veszéllyel, ami vele jár. Nagyon félti lányát, de ugyanakkor tiszteletben tartja általában a döntéseit.

- Mikor jössz haza? Úgy hiányzol, üres nélküled a ház.

- Nem sokára, mert apának el kell utaznia, úgyhogy nem maradok itt, csak pihenek egy- két napot.- Persze ez hazugság, az apja már egy ideje felé se néz, most sincs ott, csak megengedte, hogy amíg ott van nála alhasson.

- Rendben. Pihenj csak nyugodtan. De azért Mr. Gillesnak telefonáljál, mert már érdeklődött felőled.

- Persze. Mindjárt  fel is hívom. Jó éjt Anya!

- Szép álmokat, Drágám!

Buffy még ül egy kicsit az ágyon, majd ismét a telefon után nyúl. Sunnydale-i telefonszámot tárcsáz. Mióta, megysemmisült a gimnázium, a kutató és tanácskozó gyűléseket Mr. Gilles otthonában tartják.- Rupphert Gilles, Figyelő, ala könyvtárosnak volt álcázva a gimnáziumban. Minden vadásznak van figyelője, ők azok, akik számon tartják és lejegyzik tetteit az utókor számára.- A telefonba egy kellemesen csengő hang szól bele.

- Rupphert Gilles otthona! Tessék, miben segíthetek?

- Na hogy mennek a dolgok, Willow? – Willow Rosenberg, számítógép zseni, boszorkány és a vadászunk leges legjobb barátnője. 

- Neked is, szia Buffy Summers! Köszönöm kérdésedet jól vagyok! Hogy Xendler – Alexander Haris, Cordelia volt barátja. Buffy, Willow és Xendler az elválaszthatatlan hármas, mióta a lány megjelent a városban.- és Mr. Gilles?- Igen köszönik szépen elmentek vadászni!-

- Bocsi. Nem akartam udvariatlan lenni és persze téged megbántani. Csak… mindegy.

- Szóra sem érdemes. Mikor jössz haza?

- Mért ennyire rosszul álltok?

- Nem, nem! De mondjuk, amióta elmentél azóta több vámpír, ólálkodik a városban. Mintha tudnák, hogy szabadságra mentél.

- Tudják.- Nevetik el magukat.

- Olyan zaklatott a hangod. Rendben van minden?

- Aha.

- Hú ez nagyon meggyőző volt. Szóval elmentél hozzá.

- Igen. Tudom! Tudom, hogy nem kellett volna, de csak azért mentem oda, mert kíváncsi voltam. Hogy mért volt itt.

- Meg azért mert látni akartad.- Willow ezzel a lényegre tapintott,

- Nem!- vágta rá gyorsan. Vagy mégis gondolta. Olyan zavaros minden, teljesen felkavart. Még mindig olyan, mint mikor elment. Persze ő sosem öregszik.- Mit mondtál?

- Semmit. Arra vártam, hogy folytatod.

- Szóval ő csak féltett engem, érted megmenteni jött. Mert a barátja valamiféle Doyle látott a víziójában. Én, én meg letámadtam.- Sóhajtott egyet.- Jaj Willow, én olyan hülyének érzem magam!

- Buffy, most nem tudunk tovább beszélni, mert…

- Halló, Buffy?- Szól bele egy kicsit amerikai angolt törő férfi.

- Igen Gilles?

- Mikor jössz vissza?

- Hát, körülbelül három-négy napot maradok még. Pihenni szeretnék egy kicsit, ha nem baj. Lazítani. De ha valami történik, hívjon és az első dologgal, ami útba jön, megyek.

- Rendben. Volt valami... Érdekes ott? Ugye voltál vadászni?! Jó... pihe... pihenést!  Willow még…

- Biztos jól vagy?- Aggodalmaskodik tovább a lány.

- Igen. Persze, csak ki kellett adnom magamból. Most már megnyugodtam. Leteszem, mert már fáradt vagyok. Gillesnak, mond meg, hogy a mai termés 4:0 az én javamra, meg egy megmentett élet. Igaz kicsit vérhiányosan.

- Oké, megmondom! Jó éjszakát!- Azzal tette is volna le a kagylót, de még idejében meghallotta, hogy Buffynak még eszébe jutott valami.

- Jaj Willow! Angelről senkinek egy szót se. Nem akarom, hogy „Én megmondtam”, meg tudom is én, mit találtak volna ki!

- Rendben.

- Jó éjt!

Buffy fölállt és a fürdőszobába ment. Ott levetkőzött, megengedte a vizet a kádba, majd tesz bele egy kis habfürdőt. Míg folyt a víz a tükör előtti mosdókagylóban megmosta arcát, néha belepillantott a tükörbe. Nem látott mást, mint egy nyúzott nőt. Majd, miután megtörölte vizes arcát, megint bele nézett. Erősen összpontosított, ki akarta űzni fejéből az össze-visszacikázó gondolatokat. De akkor a tükörben, mintha fel- fel villanna a múlt képei. Mikor Angel és ő először találkoztak, mikor megtudta, hogy ő vámpír az első csók után, aztán pár együtt töltött perc és a végén, amikor elhagyta őt. Ott hagyta egyedül.

Egyszer csak feleszmélt a merengésből. A kádból már majdnem ki ömlik a víz, de még idejében elzárja a csapot. Beleül a kádba. A hab ellepi testét. És átadja magát a fürdőzés adta gyönyörnek.

Fél óra múlva kiszáll magára, tekeri az egyik törölközőt a másikba a haját csavarja. Belenéz a tükörbe, amelyben előbb a múltat vélte látni de most már egy nyugodt lányáll előtte kipirult arccal. Letekeri hajáról a törölközőt és megtöröli azzal. Lenéz, aztán hirtelen felkapja a fejét. Valami furcsát érez. Mintha nézné őt valaki. Belenéz a tükörbe, de nem lát semmit. Megfordul. De nem lát semmi furcsát. Kimegy körülnéz a szobájában. Nem talál semmi furcsát.

Vagy mégis az ablak. Nyitva van. Buffy tűnődik egy kicsit, majd visszamegy. Felveszi csinos nyuszis pizsamáját és lefekszik.

Álmatlanul hánykolódik. Jobbra, balra, jobbra, balra… a gondolati csak Angelen jártak. Míg végül sikerült elaludnia.

Nem aludt mélyen a vadász ösztönei nem hagyták. De egy kicsit… mégis.

Arra eszmélt fel, hogy valaki belép az ablakán. Óvatosan odalépked mellé és leguggol az ágya mellett. Buffy nem mozdult, úgy tett mintha aludna. Kíváncsi volt, hogy mit fog csinálni.

A sötét idegen mintha meg akarná érinteni, de mielőtt hozzáért volna bőréhez megállt. A keze és úgy tett, mintha simogatná. Óvatosan föl- leirányította kezét. Buffy mintha érezte volna a bőrén tényleg a kellemes simítást.

Jó volt. Érzéki. A lányt kirázta a hideg. Még a gondolat is, hogy jólesik egy idegentől és az, hogy egyáltalán úgy is érez iránta, mint ahogy egy bizonyos férfi cirógatásától. Borsózott tőle a háta. Minden porcikája. Aztán megszűnt ez az érzés. Az idegen alak felállt. Buffy hirtelen mozdulattal megragadta a kezét. Hátra csavarta és leteperte a földre. Az idegen semmi ellenállást nem tanúsított. A Vadász észre is vette ezt, és gyorsan villanykapcsoló után nyúlt. Megdöbbenve vette magán észe, hogy csak bámulja az ismeretlennek vélt ismerőst.

- Angel? Mit keresel te itt?

- Semmit.

- Na persze.- Mondta csalódottan.

- Felébresztettelek? – Buffy furcsa grimaszt vágott.- Sajnálom…

- Mindegy.- egy kis ideig csend ül a szobára, egymást nézik.– Szóval, mit keresel itt. És hogy jöttél be ide? Mert tudomásom szerint nem hívtalak be. 

- De csak nem emlékszel rá. De nem fontos.

- De, meséld csak el. Kíváncsi vagyok!

- Nem lehet.

- Sietsz valahová?

- Nem.

- Akkor, rám nincs időd?

- Tudod, hogy rád mindig van időm.

- Tényleg, neked mindenre és mindenkire van időd.- Tette hozzá kisé gúnyosan.- Kérsz valamit inni?

- Nem köszönöm.

Csönd üli meg a szobát. Kényes, süket csend.

- Lemegyek készítek magamnak egy kakaót.- Állt fel Angel mellől Buffy.

- Elkészítem én!- Ajánlja fel készségesen a férfi.- Te, meg búj vissza az ágyba, mert megfázol. Annak meg nem hinném, hogy örülne is valaki.

- De valaki, inkább valakik még is!- Kérdően néz Buffy szemébe Angel- A „rettegett” sötét erők.- Egymásra néztek és elnevették magukat.

Míg Angel lement a konyhába Buffy visszabújt az ágyába.

 - Ne segítsek?- Érdeklődik a lány, a fura zajok hallatán.

- Nem kell,- Érkezik a válasz az ajtóból párperccel később.- Tessék. Vigyázz forró!- Odaadja Buffynak a csészét. Aztán szétnéz, hol találna egy széket.

- Mit keresel?- Nem érkezett válasz. Angel megindul az íróasztal felé és odagörget egy széket.

- Hagyd ott nyugodtan. Inkább ülj ide.- Mutat maga mellé.

- Én nem…

- Nem foglak megenni.- Bár Buffy csak viccnek szánta, azért igen szíven ütötte Angelt.

Ugyanis történt egyszer, hogy Faith egy másik vadász, egy mérgezett nyilat lőtt a férfi testébe. Angelt csak úgy lehetett megmenteni, ha egy vadász vérét megissza. Buffy kétségbeesetten kereste Faith-t, de nem sikerült odavinni a férfihoz. Ezért Buffy kénytelen volt magát feláldozni, ami kis híján tényleg az életébe került.

- Jól van.- hangzott kicsit később a válasz.

- Mesélsz valamit?

- Mit?

- Valamit. Mesét, vagy, mit csinálsz? Már, mint a munkán kívül.

- Azt hiszem a mesét, választom, hisz minek untatnálak azzal, amit te is tudsz.

- Szóval egyszer volt hol nem volt… élt egyszer egy gyönyörű lány. Úgy hívták Erős, azaz…

- Buffynak.

- Igen. Nos Buffy találkozott egy vámpírral, akit Angelnek hívtak. Egymásba szerettek…

- Hé, ez ismerős valahonnan!

- Ne szakíts állandóan félbe, különben nem folytatom. Nos nagyon szerették egymást, de a férfi állandóan rettegett, hogy bántani fogja a lányt ezért eljött Los Angelesbe. Élt nyugodtan a barátaival együtt. Míg nem az egyik barátja meg nem látta a víziójában. A lány nagy bajban volt ezért, Angel hazament, hogy segítsen neki. Figyelte minden lépését, és mikor eljött a nap segített neki, úgy, hogy ne vegye észre őt. Nem akarta tudatni a lánnyal visszaérkezését, hisz tudta, hogyha ennek vége visszamegy…

Buffy letette a bögrét, és odabújt Angel mellkasához.- Mint régen mikor még egy pár voltak. Órákon keresztül tudtak szótlanul egymás mellett feküdni. Nem volt semmire szükségük, csak, hogy érezhessék egymás közelségét.

Angel egy kicsit megilletődött. Arrébb akart húzódzkodni, de nem tudott. Arról az oldalról már nem volt semmi csak a föld. Ránézett Buffyra, Buffy őrá. Minden ugyan olyan volt, mintha semmi sem történt volna közöttük. De a lány tudta, nem fog örökké tartani és elszorult a szíve.

Még jobban hozzá húzódott és Angel átölelte szorosan magához.